Emlékszem, hogy az újságokban mindig az apróhirdetéseket olvasgattam. Akkor szoktam rá azt hiszem, amikor még csak tanultam olvasni és ezekkel mindig sikerélményem volt, mert rövid és könnyen emészthető szövegek voltak. Nem számított, hogy miről szólt, szerintem mindent elolvastam, hiszen az értő olvasás az úgyis csak később következett.
Ez egészen sokáig meg is maradt nálam, szinte szokásommá vált. Annyira, hogy egy időben még a csatornák teletext oldalát is olvasgattam. Néha még most is bele-beleolvasok apróhirdetésekbe, és higgyétek el, hogy érdemes, mert valódi gyöngyszemeket lehet találni néha, értékes szófordulatokkal.
Nem rég, felfedeztem egy oldalt, ahol régi, több évtizedes, de akár századforduló elején is megjelent újságok hirdetéseit lehet elolvasni. Ezek gyakran nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, néha pedig elég szomorúak, ha jobban belegondol az ember.
Amiket én eddig láttam, azok jelentős része társkereső apróhirdetés volt, amikkel nincs is semmi baj, hiszen még a 2000-es évek elején is nagyon népszerű volt így párt keresni. Viszont a megfogalmazások helyenként igazán érdekesek voltak a korábbi időkben, leginkább úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy nem voltak szívbajosak az emberek.
Férfiak és nők egyaránt jelentős hozománnyal, illetve önálló, nagy vagyonnal rendelkező párt kerestek, amit nyíltan meg is írtak ezekben a hirdetésekben. Hát, nem árultak zsákbamacskát, ez az egy biztos.
De a helyzet az, hogy erre volt is igény, hiszen szintén sokan adtak fel hirdetést úgy, hogy megírták, hogy vagyonosak, mekkora földjük van, mennyi hozományuk és mennyit keresnek évente. Ma már ez elég furcsa, mert az emberek nagyon titkolják egymás előtt a keresetüket, sokszor még családon belül is, a leendő társ előtt pedig főleg. Addig ameddig csak lehet.
Amióta olvasgatom ezeket az apróhirdetéseket, rájöttem, hogy nem igaz az, hogy „a mai világ mennyire pénzközpontú”, mert ezek alapján évtizedekkel korábban sem számított kevesebbet a pénz, mint ma. Aki akart, az ugyanúgy megpróbált jómódú társat keresni.
De az biztos, hogy ha valaki feladna egy ilyen apróhirdetést napjainkban, a megítélése szörnyen rossz lenne, és egyből elítélnék. Persze, azt nem tudhatjuk, hogy hogyan is volt ez régebben, hogy hogyan álltak ehhez a témához, de szerintem korántsem ilyen szélsőségesen, hiszen az elmúlt évtizedekben rengeteg tabusított téma lett.
Ezekben az újságokban a társkereső hirdetések mellett gyakran jelentek meg mindenféle kozmetikai „csodaszerek”. Ebben az volt az érdekes, hogy nagyjából ugyanannyi hirdetés szólt a férfiaknak is, mint a nőknek. Furcsa belegondolni, hogy például a higanyos, arzénos arckrémeket készítettek és árultak. Nyilván, akkoriban még nem volt annyi tudása az embereknek, de számomra egy kicsit ijesztő ezeket olvasni. Hiszen a mérgező anyagokat tartalmazó készítményeket úgy hirdették, mintha minden problémára megoldást kínálnának.
Ma már annyira nem népszerűek az apróhirdetések, főleg a nyomtatott sajtóban. Ellenben az online térben nagyon is. Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de engem személy szerint rettenetesen idegesítenek a hirtelen felugró apró kis mozgó hirdetések, amiket alig lehet kiiktatni. Ezek sokkal agresszívabbnak hatnak, mint bármelyik másik (apró)hirdetés. Mindenesetre az biztos, hogy a régi korok apróhirdetései, mai szemmel nézve kifejezetten szórakoztatóak tudnak lenni.